Gárdonyi Koloséknál úgy alakult, hogy ő maradt otthon, GYED-en a kislányával. Az odaadó apukát arról kérdeztük, milyen a kapcsolata a gyerekeivel, milyen reakciókat kapott és hogy mi volt számára a legnehezebb feladat a gyereknevelésben.
Kolost egy évtizeddel ezelőtt ismertem meg egy underground soroksári klub lemezlovasaként. Egy bájos lány, Beatrice is oda járt szórakozni, és felfigyeltek egymásra. Azóta házastársak és két gyermek szülei. Nemrég egy koncerten futottunk össze, ahol büszkén mesélte, hogy ő volt GYED-en az első babájukkal. Kifaggattam egy kicsit, hogy megismerjétek az álláspontját.
Hazánkban csak a családok 5 százaléka dönt úgy, hogy az apuka megy GYED-re és vigyáz otthon a babára. Nálatok hogyan született meg a döntés?
A feleségemmel, Beával közösen döntöttünk úgy, hogy én maradnék otthon Korinával. Ennek anyagi okai voltak, de emellett kihívásnak éreztem és kedvem is volt hozzá. Sosem esett nehezemre például a pelusozás (legyen az akár jó büdös is), mindig úgy éreztem, hogy nekem is száz százalékosan ki kell vennem a részem a gyermekeim körüli teendőkben, nem csak játszani és bohóckodni kell velük.
Milyen típusú reakciókkal szembesültél a döntésed nyomán?
Mai napig, mikor szóba kerül egy beszélgetésben, hogy Korinával én voltam otthon GYED-en, kikerekedett szemmel néznek rám, hogy tényleg? A munkahelyemen is újdonság volt, kicsit döcögősen ment, hogy mit és hogyan kell lejelenteni.
A férfitársaid hogyan fogadták, macsósan-cukkolva vagy irigykedve, hogy többet lehetsz a gyerekeiddel?
Nem éreztem egyszer sem, hogy cukkolnának vele, volt, aki még irigykedett is. Alapvetően mindenhonnan pozitív visszajelzést kaptam.
A több minőségi együtt töltött idő mennyiben változtatta meg a kapcsolatodat a gyermekeiddel?
Korina mai napig nagyon apás, és ez szerintem csak mélyült abban a másfél évben, amíg otthon voltam vele. Az apa-lánya kapcsolatunk nagyon mély, és remélem, örökre így is marad. Azóta is mindig törekszem arra, hogy minél több időt lehessünk együtt. Bár Adriánnal nem voltam otthon, vele is igyekszem elmélyíteni az apa-fia kapcsolatunkat, és úgy érzem, jó úton haladok, csak ugyebár nála más a megközelítés.
Elnézve más apa-társaidat, miben különbözik a ti viszonyotok?
Mivel más apukákkal nem járok össze, legfeljebb a játszótéren találkozunk, beszélgetünk, így nem látok bele, hogy náluk ez hogy működik, mi a különbség. De nem is foglalkoztat a dolog, a saját kis családomra figyelek, hogy a mély kapcsolat megmaradjon és működjön.
Milyen apának tartod magadat: szigorúnak vagy engedékenynek, illetve ösztönlénynek vagy szakirodalomból tájékozódónak?
Szigorúnak tartom magam. Ezen mi is meglepődtünk amúgy Beával, hogy ilyen vagyok, ilyen lettem. Például a játszótéren sosem engedtem Korinának, hogy az ebéd előtt nassoljon ezt-azt, néztek is rám furcsán többször, de egyszer az egyik anyuka azt mondta, hogy „legalább megeszi az ebédet”. A másik kérdésre válaszolva inkább ösztönlény vagyok, sosem hittem a szakirodalomban leírtaknak, minden gyerek más és más. Illetve ők nem olvasták ezeket a könyveket.
Mely gyerek körüli teendők okozták neked a legnagyobb fáradságot, a legtöbb bíbelődést?
A szobatisztaságra szoktatás volt az, ami nekem mindig nehézkes volt, és türelmetlen is voltam ilyenkor. Ez elég sok feszültséget, vitát szült. Egyszerűen nem értettem, hogy ha egyszer már megy a bilizés, akkor másnap miért nem, és még sorolhatnám. Adriánnál most jön majd el ez az idő, tartok is tőle.
Mit tanácsolnál a GYED-re készülő apukáknak?
Azt tanácsolom nekik, hogy ne féljenek az előttük álló feladatoktól. Tény, hogy az elején kicsit döcögős lesz minden, de figyeljék csak meg, hogy nem csak a feleségüktől számíthatnak sok segítségre, hanem a csöppségtől is. Megérzik, ha még kicsit bizonytalan és suta a mozdulatod, és ilyenkor rád mosolyognak, gagyognak, figyelik a tekinteted. Ők ezzel bátorítanak.
Utólag egyébként úgy látom, hogy ez a másfél év még jobban összekovácsolta a családunkat, valamint Adrián születése után már szinte profiként csináltam minden baba körüli teendőt.
