Ezeket érdemes eltanulni a gyerektől!

2017. február 17. - Noémia

Vannak dolgok, amelyekben a csecsemők sokkal jobbak, mint a felnőttek. Ezek a miniatűr szuperhősök egész nap felfedeznek, pörögnek és tanulnak. A baba sok mindenben remek példát mutat, érdemes tanulni tőle!12110036_1.JPG

Bátorság és lazaság

A nyolc hónapos pici lányom, Kinga számára természetes, hogy kötél nélküli bungee jumpingot játszana a pelenkázóról. Vagy ha úgy hozza a pillanat, válogatás nélkül bárkit lebüfizne és pukizna, legyen az egy miniszter vagy a sarki fűszeres, csak semmi szégyenlősködés. Soha nem becsüli le magát, és számára nincsen lehetetlen küldetés, vagy fel nem fedezhető része a világnak. Ezek persze inkább vakmerőségből és tudatlanságból fakadnak, de a felnőttek előszeretettel totojáznak mindenen. Én gyorsan döntő és cselekvő alkat vagyok, de még így is gyakran túlgondolom az életet. Kinga bezzeg nem lacafacázik, ő ki meri nyitni a száját (hajjaj, de még mennyire), ha akar valamit, és rögtön meg akarja kaparintani, amit kiszemelt magának. Kinga világában nincsen olyan, hogy valamit nem mer kipróbálni, esetleg illemből vagy gátlásból visszafogja magát.

Kíváncsiság és nyitottság

A kisbabák mindent meg akarnak nézni, ismerni és ízlelni. Aztán egy idő után valahol elvész ez a remek tulajdonságunk: nagykorunkban sajnos korlátoltabbak és érdektelenebbek leszünk. Kingának még nincsenek előítéletei és elvárásai, ezért nyitottan áll mindenhez. Neki az intim szféra is ismeretlen fogalom, rendszerint belenyúl mutatóujjal a hallójáratomba és az orrlyukamba, kapirgálja a szemfogamat és simogatja a nyelvemet, miközben két centiről az arcomba szuszog és nyáladzik, mint egy mopsz. Az üvegasztalt harapja és rágja a laptoptöltőt, a papucsot pedig nem viseli, hanem falja. Mi, felnőttek, mindenről előre eldöntjük, hogy az jó, vagy rossz, és így eleve kizárunk egy rakás új élményt és felfedezést az életünkből. Lehet, hogy ha kilépünk a komfortzónánkból, egy rakás mókás felfedezést teszünk, például hogy amit eddig ettünk, az viselve jobb, és fordítva.

Önfeledtség és önbizalom

A kislányom hatalmas vigyorral tudja nyugtázni ezredszerre is a kedvenc képeskönyvét, a Popó-totót, és boldogan hentereg a plüssállatkáival. Ámulattal csodálkozik rá az ablaküvegre vagy egy fakanálra. Órákra leköti egy műanyag tárolódoboz, ami mindenre jó, hiszen lehet bele pakolni, sőt, ki is lehet belőle rámolni, és ami aztán igazán nagy királyság, hogy lefordítva még dobolni is lehet rajta. Van szeme ahhoz, hogy meglássa a legpitiánerebb cuccokban is a szépet vagy az izgalmasat. Nem stresszel azon, hogy táskás-e a szeme reggel, vagy hogy jól állnak-e neki a hurkák a combjain. Továbbá ahogyan minden baba, Kinga is elragadónak találja a saját tükörképét, amíg felcseperedve rá nem jön, hogy ő van benne. Jó lenne legalább fele annyira örülni az élet szépségeinek, boldog pillanatainak, mint egy csecsemő.

Sok pihenés

A kisgyerekek egészen abszurd módon, helyen és időben képesek elbóbiskolni. Persze van, amikor a túl fáradtak az alváshoz, és hergelik magukat, de a felnőttek képesek egész éjjel kattogni meg bárányokat számlálva forgolódni, ráadásul amikor aktív pihenéssel lehetne tölteni egy-két órát, akkor is a facebookozás megy. Ha nekik nem ciki alvókendővel bekuckózva kidőlni a nap legváratlanabb időszakaiban, nekünk se legyen az. Igenis szánjunk időt a pihenésre. Kingánál nincsen olyan, hogy mindjárt lefekszem, csak még megválaszolom ezt az emailt és leszedem a fregolit. Ha fáradt, alszik és kész.

Még több mozgás

Megfigyeltétek már, hogy egy ilyen apró kis manó mennyit kúszik-mászik, erőlködik és kapaszkodik egész álló nap? A kisbabák jógaoktatókat megszégyenítő pozíciókat képesek felvenni, vagy félbehajtani magukat, mint egy vadászgörény, és folyamatosan mozgásban vannak. Kinga pelenkázás, fürdetés és etetés közben is intenzíven mocorog a szabadon hagyott testrészeivel, az ő szótárából hiányzik a nyugalmi állapot. Nála nincs olyan, hogy most lépcső helyett liftezünk és egy megállónyi séta helyett villamosozunk, sőt, még alvás közben is grillcsirke-üzemmódban forog. Én mondjuk nem bánom, hogy ő diktálja a tempót, legalább kondiban tart.