Én nem leszek olyan anya, aki...

2016. szeptember 19. - rcsdaniella

Amíg nem volt gyerekem, csomó jobbnál jobb elvem volt az anyasággal kapcsolatban. Határozott elképzelésem volt arról, milyen lesz az életünk. Majd, ha. Anyaként nem tudok nem mosolyogni, amikor eszembe jutnak ezek.dsc_0046-001.jpg

A mi nappalink nem néz majd úgy ki, mint egy óvoda!

Hehehaha. Amíg nem volt gyerekem és látogatóban voltunk néhány családos ismerősnél, szinte mindig megjegyeztem magamban: a mi otthonunk akkor sem lesz óvoda, ha majd gyerekeink lesznek. A játékoknak a gyerekszobában a helye! Ciki, amikor a nappaliban plüssök, babák hevernek, és lépten-nyomon belebotlasz egy gumi dínóba. Most, amikor esténként a kanapén ülve inkább a Nutellát tolom és a rendrakás fogalmát olykor kimeríti a kisautó lábbal odébb rúgása, nem tudok nem mosolyogni korábbi önmagamon.

Nem hagyom, hogy a gyerek miatt megváltozzon az életünk!

Ez az elvem már azelőtt megbukott, hogy terhes lettem. Még csak terveztük a bébit, de „hátha máris összejött” alapon nem akartam inni, szórakozni. Próbáltam egészségesen élni, ez a korábbi, lazulós életmódom szöges ellentétje volt. Ezzel együtt átrendeződtek az emberi kapcsolataim: a bulihaverok eltűntek mellőlem. Aztán kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok. Abba kellett hagynom a munkát, hogy a következő pár hónapot a kanapén fekve, semmittevéssel töltsem. A korábbi pörgős életmódom után ettől szenvedtem a leginkább, de sikerült lelassulnom. A gyerekeim érkezésével pedig aztán minden, de tényleg minden megváltozott. Nem akkor találkozunk a barátainkkal, mikor ráérünk (mert ilyen nincs), hanem, amikor éppen úgy alakul (ilyen sincs). Korábban elképzelni sem tudtam volna, milyen az, ha nem én irányítom az életemet. Az hagyján, hogy fodrászhoz vagy kozmetikushoz alig jutok el! De fürdeni sem akkor fürdök, amikor jól esik. Kávét három éve nem ittam melegen, ahogy az ebédem is mindig kihűl, mire hozzálátok. Mindig van velem legalább egy gyerek az autóban, a WC-ben, a konyhában, mindenhol. Persze, ha nagyon akarnám, megoldhatnám, hogy ne a két új főnököm ossza be az időmet, de igazából valahogy mégis jó így, ahogy van. Kócosan, de boldogan.  

Ha álmos, úgyis alszik, ha éhes, úgyis eszikdsc_0651-001.jpgAmi az étkezéseket illeti, egész felelősségteljes anyuka vált belőlem: olyat adtam/adok szívesen a gyerekeimnek, amiről tudom, mi van benne. Amíg korábban működött a kajarendelés vagy a „gyorsan bekapok valamit útközben”, ez most nehezen kivitelezhető. A második gyerekünk érkezésekor valamelyest lazult a dolog. A strandon persze nálunk is megy a lángos meg a palacsinta. Ehetnek édességet is és otthon is előfordul, hogy hetente többször pizza vagy sajtos-tejfölös tészta a menü. De még mindig nyugodtabban fekszem le este, ha tudom, hogy aznap is ettek friss zöldséget, gyümölcsöt.

De mi van, ha a gyerek nem alszik el idegen helyen, kocsiban, babakocsiban, kendőben, hordozóban, hangzavarban, napsütésben? Biztosan lehetett volna lazábban venni a dolgot, de nem akartam, hogy a saját kényelmem miatt – tegyük fel – egész nap ne aludjon a gyerekem. Ezért igyekeztem úgy alakítani a napirendet (mert van ám ilyenünk), hogy az alvásidőre általában otthon legyünk. Persze, volt kivétel, de a barátnős kávézás mindjárt nem olyan jó móka, ha közben a fülembe üvölt egy nyűgös féléves.  

Hozzáteszem, és nem kérkedésnek szánom: ennek vagy nem ennek köszönhetően, mindkét gyerekem magától alszik el az első perctől kezdve. Nem kellett altatni őket, nem kellett sírni hagyni őket, - és a fogzásokat, szeparációs szorongásokat kivéve – átalusszák az éjszakát, egészen kicsi koruktól.

Nem leszek olyan feleség, aki elhanyagolja a férjét!

A jó múltkor beszélgettem egy barátnőmmel erről, ő mesélte: „Elhatároztam, hogy este szexi cuccba bújok, beborozunk és szexelünk. Odáig el is jutottam, hogy lezuhanyozzak. Aztán kijöttem a fürdőből, megláttam a férjem a konyhaasztalnál ülni, a laptopot bámulta. „Ahh! Majd inkább holnap”- gondoltam magamban, visszamentem a fürdőbe és felvettem a pizsamám, hogy végre aludhassak.” Valahogy így.

Nem leszek olyan anya, aki másról sem tud beszélni!

De mégis mi a fenéről beszéljek, ha egyfolytában a gyerekeimmel vagyok és a napom fénypontja a bevásárlás? Cserébe nagyon jó hallgatóság vagyok, ugyanis rendkívüli módon feltölt, ha olyanról is hallok, ami nem gyerekkel kapcsolatos.