Nem kell mindenkinek gyerek!

2016. november 23. - rcsdaniella

Sok ismerősömnek van gyereke és vannak, akiknek nincs. Még nincs. Vagy nem is lesz. Ők vannak kevesebben, és ők azok, akiknek sokszor meg kell birkózniuk az előítéletekkel. Pedig, lehet, hogy csak nem akarnak felelőtlenek lenni.dsc_0003-002.jpg

Az internet meg a kommentháborúk világában olyan könnyen ítélkezünk olyasvalamiről is, amibe nem látunk igazán bele. Olyan könnyen odavetjük ismeretlenül valakinek, hogy tök hülye, amiért nem vállal gyereket. Pedig, lehet, hogy egyáltalán nem hülye. Talán, csak ismeri magát annyira, hogy meghozzon egy ilyen döntést. És biztos vagyok benne, hogy ez senkinek nem megy könnyen.  

- Nekem nem kell gyerek! Úgy élek, ahogy akarok, nem kell senkihez alkalmazkodnom, meg amúgy is: nekem nem való baba – gondolom, sokan találkoztunk már hasonló véleménnyel. Hogy valójában mi van mögötte, az nem mindig derül ki.

Annak ellenére, hogy abszolút családpárti vagyok és elsőre nekem is furcsa, ha valaki önként lemond az anyaság csodájáról, el tudom fogadni. Tovább megyek! Azt gondolom, valóban nem kell mindenkinek gyerek. Annyi nehézsorsú kisember van a világon, annyi felelőtlen emberből lesz szülő, hogy személy szerint pártolom, ha valaki – aki tudja magáról, hogy nem lenne jó erre a szerepre – nem növeli ezt a számot.

Sokféle történet létezik. Van, aki képtelen megbirkózni a gyerekkorából hozott sérülésekkel, emiatt nem szeretne saját gyereket. Van, aki saját bevallása szerint önzőbb annál (vagy csak más értékek a fontosak számára), mintsem, hogy lemondjon a kényelemről, a megszokott életmódról, egy bizonyos színvonalról. Van, aki szeretett volna anya lenni, de nem talált megfelelő párt, egy bizonyos életkort betöltve viszont már nem érez magában hozzá elég energiát. És igen, olyan is van, aki nem szereti a gyerekeket. Persze, ezt kevesen merik bevallani. Egy gyerekhez rengeteg türelem kell, tudni kell lemondani dolgokról, képesnek kell lenni önfeladásra, ez sok embernek kevésbé megy. Néha még azoknak is nehéz ez, akik amúgy imádják a kicsiket. Szerintem még mindig jobb, ha valaki – tudván, hogy nem képes ilyesmire – nem csapja be magát és a környezetét, hogy megfeleljen egy elvárt szerepnek. Az senkinek – de főleg a gyereknek – nem lenne jó.   

Ha pedig valaki békében magával, jól átgondoltan hozza meg a döntést, hogy nem akar gyereket, képes arra, hogy teljes életet éljen. És csak azért, mert máshogy gondolkodik a témáról, mint a nagy átlag, nem biztos, hogy sajnálatra és/vagy kioktatásra szorul. Egyrészt, semmi közünk a másik életéhez, másrészt nem csak egy út van a boldogsághoz.