Miért ordít a baba? – a hobbivisítás margójára

2017. február 24. - Noémia

Az én tüneményes kislányom néha ördögűző-üzemmódba vált, az ok ismeretlen. Hallomásból tudom, hogy vannak csendes és nyugodt csecsemők, akik csak néha pityerednek el. Ha a tiéd pont nem ilyen, akkor nyugodj meg, nem vagy egyedül.orditas_1.JPG

Kinga imádnivaló kislány, immár kilenc hónapos. Eleinte is iszonyúan ordítós baba volt, de akkor még megnyugtattak, hogy biztosan hasfájós, majd kinövi három hónap múlva. Hát, azóta is ordít rendületlenül. Néha olyan, mintha ránézne az órájára, hogy hmm, már két órája nem üvöltöttem, itt az ideje! Ilyenkor szinte már várom, hogy kivillanjon a frufruja alól a homlokára billogozott 666, mert az legalább megmagyarázná, hogy miért sír. Vagyis dehogy sír, ez valami artikulálatlan hörgés.

Gondoltam már arra is, hogy amikor Kingát lefektetem aludni, és azt hiszem, hogy éppen pihen, titokban kioson és színitanodába megy, hogy még drámaibbá tudja tenni az előadását. Mert nem szabad ám bedőlni annak, hogy ilyenkor látszólag a gyermek élete rendkívül sanyarú. Mert amint tárcsázná valaki a gyámhivatalt a kínkeserves ordítás hallatán, felveszem őt és lám-lám: abbamarad a hiszti és a kis huligán elégedetten mormog egyet.

Mielőtt még az a vád érne, hogy nemtörődöm anya vagyok, és biztosan valami hatalmas problémát jelez a gyerek, higgyétek el, hogy a világon minden képzeletbeli és valóságos listát kipipálok ilyen esetekben. De amikor már szopizott, tiszta a pelus és a ruha, nem lázas, nem bukik, nemrég aludt és kellemesen meleg, játékokkal teli szobában is rájön a hisztéria, ráadásul ott vagyok mellette... ilyenkor nehéz okosnak lenni.

Marad a tehetetlen érzés, hogy biztosan valamit rosszul csináltam, esetleg nem vagyok neki elég. Mostanra rájöttem, hogy nem szabad magamat hibáztatni, hiszen a világon mindennél jobban szeretem, ölelgetem-puszilgatom és erőmön felül gondoskodom róla. Hordoztam is rengeteget, hátha a közelségemre vágyik, de a hordozókendőből is ki akar kászálódni. Ordít öltöztetésnél, vetkőztetésnél, törülközésnél, pelenkázásnál, babakocsiban, pihenőszékben. Minden szituációban, amikor korlátozva van a mozgásában. Be kellett látnom, hogy Kinga egyszerűen csak ordítós típus. Sokszor könnyek nélkül, konkrétan unalmában csinálja a fesztivált, ha éppen nem elég izgalmas a környezete. Ennyit arról, hogy a szakkönyvek szerint egy gyerek mindig okkal sír. Ezek szerint a kisbabám nem olvasta a szakkönyveket.