A legnagyobb tévhitek az anyákkal kapcsolatban

2017. március 03. - Noémia

Ha egy nőből anya lesz, máris máshogy néznek rá. Pedig attól, hogy valakinek gyereke születik, még nem lesz belőle ufó.17105647_10203164963880194_1884600618_n.jpg

„Mivel van egy babád, biztosan mindenki más gyereke is érdekel”

Sajnos a Facebook algoritmusa is ezt gondolja, ezért minden szülőt elárasztanak maszatos, fogzó bébikkel az üzenőfalán. Természetesen jobban foglalkoztat a kérdés, ha érintett vagy, és néha szívesen kicseréled egy másik anyukával a tapasztalataidat, de azért nem kell túlzásokba esni. Például én régebben kizárólag az állatokért rajongtam, a cukiság számomra csak szőrös lehetett. Amióta Kinga megszületett, rájöttem, hogy az ember tényleg rajongva imádja a saját gyermekét, de ettől még ez a lelkesedés nem feltétlenül ragad át random vadidegenekre.

„Mostantól úgyis csak a gyerekedről és babás dolgokról akarsz csevegni”

Amikor végre három dimenzióban láthatom a barátaimat, szeretnék kitörni a monoton ritmusomból és napi teendőimből, nem pedig azt folytatnám elbeszélő módban. Persze nyilván pár mondatban elmesélem, hogy már álldogál és ügyesen elrágta a laptoptöltőt az öt és fél fogával, de ennyi. Ha nem érdekel a babám, nem sértődöm meg, csak ne feszengj azon, hogy ki kell faggatnod róla. Egyébként meg emlékezz arra, hogy mennyi értelmes, vagy éppen totál értelmetlen dologról lehetett velem azelőtt is beszélni.

„Innentől kezdve anya vagy, nem nő”

Amikor babakocsival mászkálok az utcán, hiába öltözöm ki csinosan, a nép szemében egy babatartó vállfa vagyok, egy csecsemőtartozék. A férfiak röntgenszeme keresztülsiklik rajtam, mint immár nem potenciális nőstényen, esetenként megállapodik a tekintetük a gyönyörű kislányomon. Félre ne értsetek, nem arra vágyom, hogy Supermario-kantárgatyás munkások füttyögjenek utánam, csak furcsa, hogy a babakocsi úgy működik, mint a Harry Potterben a láthatatlanná tévő köpeny. Csak azok látnak be alá és mosolyognak rám, akik szintén gyerekesek. Na meg a nénik, a remek tanácsaikkal.

„Azért nem hordasz nyakláncot és fülbevalót, mert unalmas penészvirág lettél”

Nálam jobban senki nem szereti az extravagáns kiegészítőket, de miután Kinga rituálisan leszaggatta rólam a legszebb láncomat, megrágta a hegyes végű medálomat és kiszakította a fülcimpámból a menő csontvázas fülbevalómat, nos, több mazochizmust nem érzek magamban egy ideig ezek viseléséhez. Sajnos ugyanezen bűntényeket szenvedték el a fűzős, kötözős, rojtos, csipkés, egyszóval akármilyen szempontból izgalmas ruhadarabjaim is. Úgyhogy az egyszerűség fél egészség: maradtak a hagyományos szabású cuccaim, és néha ábrándos tekintettel integetek a ruhatáram sötét oldalának.

„Biztosan lenézed azokat, akik még nem szültek, vagy emlékezteted őket arra, hogy ideje volna már a családalapításnak”

Nem gondolom, hogy mindenkinek való és kell gyerek. Örülök annak, hogy mindenki eldöntheti, hogy kivel-mikor-hogyan vállalja be, illetve akar-e egyáltalán, hiszen ez totálisan magánügy. Nem hinném, hogy a gyerekszüléstől bárki több lesz, vagy hogy önmagában a tény sikerélményt jelent. Van, akinek a család az önmegvalósítás, van, akinek más (bár az egyik nem zárja ki a másikat). Ami nekem boldogság, az másnak lehet teher.