Isten mentsen a laza anyáktól!

2017. március 27. - rcsdaniella

Ő az az anyuka, aki bevallottan hűdelaza. Valójában persze csak frusztrált és kényszeresen bizonygatni akarja, mennyire nem kell komolyan venni a dolgokat. Ne is próbáld meggyőzni, úgysem tudod!dsc_1042.jpg

Szögezzük le: tök normális, ha egy anya aggódik. Hogy ki mennyire veszi komolyan a gyerekével kapcsolatos dolgokat, abban persze akad különbség, de ebbe felesleges beleszólni. Egyrészt, mert mindenki úgyis úgy csinálja, ahogy tudja, másrészt, mert egy aggódó és/vagy bizonytalan anyukának nem segítünk azzal, ha még ki is gúnyoljuk. Néhányan sajnos nem így gondolják. Ők a híresen laza mamik, akikkel előbb-utóbb összeakadsz valahol!

Ha te figyelsz arra, hogy a gyereked ne egyen mindennap édességet (mert például egy kétévesnek – mondjuk ki – nincs szüksége rá), rögtön megkapod a gúnyos megjegyzést arra vonatkozóan, milyen merev vagy. Szegény gyereknek ugyan mi baja lenne már egy kis csokitól? Ugyan nem azt mondtad, hogy nem ehet csokit, de ez most már teljesen mindegy. Bizonygathatnád, hogy kap néha sütit, fagyit, túrórudit – felesleges, meg lettél bélyegezve. Te vagy „A merev” anyuka. Persze mindezt nem így, egyenesen mondja, hanem olyan negédesen, mintha csak viccelődne, amitől még kevésbé válik szimpatikussá.

Tudod, ő az, akinek az egyéves babája szalonnán él és dicsekszik azzal, ha napokig elfelejt gyümölcsöt adni a gyereknek, vizet meg sosem visz magával. Minek? Ad viszont virslit meg mikrós kaját, ebéd helyett ropit, ha a kölyöknek ahhoz van kedve – ilyenektől lesz igazán laza egy szülő, ugyanis.

Ha bio gyümölcsöt, zöldséget veszel (vagy csak figyelsz arra, honnan szerzed be a simát), totál hülyének néz. Ha elmondod, hogy abbahagytad a szoptatást, mert elapadt a tejed, és ettől szomorú vagy, akkor vélhetően az anyatej maffia tagja vagy, egy csomó gyerek felnőtt tápszeren. Próbálnád még elmondani, hogy neked sincs bajod a táppal, sőt, te is adod, de ezt már meg sem hallja. Ezentúl te leszel az anyuka, aki nem volt képes leszokni a szoptatásról.

Ha babakocsit használsz, az ő gyereke ennyi idősen már motorozott, ha meg magadra kötöd a kicsit, természetesen ősanya vagy. (Ezt olyan éllel a hangjában tudja mondani, és persze nem rólad. Mindig más anyákról, de neked, hogy kicsit azért magadra tudd venni.) Gyakorlatilag nem tudsz (szerinte) jót tenni. És ez nem azért van, mert te valóban rosszul döntesz dolgokban, hanem, mert ő kizárólag akkor érzi jól magát, ha másokkal foglalkozhat. 

Ő az az anya-típus, aki minden bevált módszer ellen tiltakozik, amit a nagykönyvben lejegyeznek. A szabályok betartása számára unalmas és kommersz. Azonban közel sem olyan nagy vagány ő, sőt. A saját félelmeinek köszönhetően szinte könyörög azért, hogy észrevegyék, figyeljenek rá. Ennek eszközeként választja a „hűdelazavagyok” viselkedést. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy elmenekülsz előle a másik irányba.

Egy játszótéri anyuka azzal próbálta bizonyítani, milyen menő és laza, hogy a kétévese rendre beleiszik a kávéjába, sőt, a bort is minden alkalommal megkóstolja. Nem tudom, milyen reakciót vár erre válaszul. Már iskolásként sem értettem azokat a társaimat, akik be akarják bizonyítani (kinek?), hogy fejest mernek ugrani a derékig érő tóba. Akkor is azt gondoltam, ez nem vagányság, hanem hülyeség. De te tudod! 

Ha megemlíted, hogy a gyereked három éves kora előtt próbálkoztatok a bilizéssel, jön a „minek úgy izgulni, előbb-utóbb szobatiszta lesz, egyik felnőtt sem pisil be” meg hasonlók. Nem azt mondtad, hogy odaszögezed a bilihez és megcsapkodod, ha nem jön össze neki. Miért ne tehetnéd rá néha, hogy szokja, ha neki ez még jópofa játék is ráadásul?

Lazáéknál nincs napirend (az egyenesen ciki), semmilyen vizsgálatra nem mennek el, mert minek izgulni. De mind közül a kedvencem, a „gyerek jött a mi életünkbe, neki kell alkalmazkodnia” épületes mondás. Valóban, ő jött közétek (szegény), viszont ti vállaltátok be, ezzel pedig mindazt, amit egy gyerek igényel(ne): hogy némi lemondással, áldozattal jár a nevelése, egy kicsit háttérbe kell szorítani az egót.

Egyébként pedig: mindenki nevelje úgy a gyerekét, ahogy szeretné és ahogy tudja! Persze, minderről akkor jó beszélgetni, ha az nem fordul át direkt bántásba vagy személyeskedésbe. Ha nem tudsz egyszerűen, jó szándékkal csupán tapasztalatot cserélni, akkor inkább ne mondj semmit!