Réka a bizonyíték: lehet sportolni gyerekkel is!

„Amíg futok, a kicsi a babakocsiban, a nagyok rollerrel kísérnek”

2017. április 06. - Noémia

Ismét egy szupermamival, egy hús-vér családanyával, Szőke-Hamerli Rékával beszélgettünk, aki második szülése után példaértékűen újraalkotta magát: rengeteget fogyott és életmódváltásba kezdett. A babakocsis futónagykövet arról mesélt, hogyan oldja meg a sportolást három gyerek mellett – vagy éppen velük –, és hogyan tartja be a saját szabályait.17778881_1507277489316695_1133406635_o.jpg

Fotó: gergelyzakany.com

- Aki régebb óta ismer, az tudja, hogy egy ideje kemény életmódváltásba kezdtél. Mi volt a kiváltó ok?

- Nem is emlékszem, hogy mi indította be nálam a folyamatot, mivel nem voltam boldogtalan és jól éreztem magam a hatalmas bőrömben. A középső gyerekem, Timi születése utáni nyáron rákaptam a biciklizésre. Rengeteget tekertem és rászoktam arra, hogy figyelem, mennyit eszem. Elkezdtem fogyni, ami iszonyú nagy sikerélmény volt, ezért elkapott a gépszíj. Innentől kezdve beindult minden: utánaolvastam, szakemberrel is edzettem egy ideig, utána pedig jött a következő terhesség, ami – a már bejáratott folyamatnak hála – sokkal könnyebben ment. Már nem is szeretném abbahagyni, rengeteg mindenen segített át a mozgás, főleg a futás.

17690764_1507277455983365_2068156102_n.jpg

17671094_1507277469316697_437190469_n.jpg

- Pici gyerekekkel sokkal nehezebb a rendszeres sport. Milyen szervezést igényel, hogy el tudj menni futni vagy edzeni? Hogyan oldod meg? 

- Sokáig nem volt könnyű, amíg a két lány itthon volt. Most, hogy mindenki délelőttönként óvodában és bölcsődében van, sokkal egyszerűbb. Amíg nincsenek itthon, be tudok iktatni egy kis futást, vagy biciklivel megyek ügyet intézni. Ha a férjem, Gábor itthon van, akkor gyakran esténként szököm el egy kicsit itthonról. Ilyenkor más futó szülőkkel közösen is szoktunk futni. Amíg itthon voltak a lányok, addig anyu jött át néha pár órára, hogy ki tudjak szabadulni, illetve beszereztem biciklis utánfutót, hogy a két lánnyal is tekerhessünk délelőttönként. Dél-pesti babakocsis futónagykövet vagyok, így a babakocsis futás is a repertoárom része. Vasárnaponként gyakori program, hogy levonulunk a Soroksári Duna-partra a bicikliútra, és amíg én futok, a kicsi a babakocsiban, a nagyok meg rollerrel kísérnek. Remélem, a jó példa ragadós lesz.

- Mindannyian tudjuk, hogy milyen nehéz tartani egy diétát vagy valóban rendszeressé tenni az edzéseket. Néha az ember mozgás helyett csak tespedne egy fotelban és megenne egy tábla csokit, amiből könnyen újra rendszer lesz. Te hogyan tartod be a saját szabályaidat?

- Sokáig én is csapongtam, kerestem, mi az, ami jó nekem. Nálam a ’mindent lehet, mértékkel’ vált be. A harmadik terhesség alatt terhességi cukrom lett, ezért a 160 grammos szénhidrátdiétát kellett tartanom. Ez nagyon bevált, azóta is igyekszem több-kevesebb sikerrel tartani. Az életmódváltás is egy személyiségfejlődés. El kell indulni az úton, aztán akarni kell, meg kell tanulnod máshogy nézni magadra, szeretni magad… akár csak egy kicsi részedet. Az étkezésnél is apránként kell a változást bevezetni: szépen lecseréltem minden hozzávalót itthon, tudatosan vásárolok, elengedtem a görcsölést és nem számolgatok, csak a szénhidrátot. Minden héten van csalós nap, amikor mindent lehet, ilyenkor általában program is van mellé, például egy barátnős mozizás. De ha megbotlom, nem ostorozom magam, hanem elengedem, hiszen a legjobbaknak is van rossz napjuk. Természetesen az egész családnak én főzök, kerülöm a cukros-fehérlisztes dolgokat, és sok zabos, teljes kiőrlésű vagy durum ételt eszünk, cukorpótlókkal édesítünk. Napi ötször, rendszeresen étkezünk. Ezt a család szépen elfogadta, ha nem ízlik nekik valami, akkor nem eszik meg, de az összes gyerek jó húsban van.

- Menedzselsz egy Facebook csoportot is olyan nők számára, akik a szülés után is szeretnének formában maradni, ezzel ösztönözve és biztatva egymást. Hogyan jellemeznéd ezt a közösséget?

- Nem én alapítottam a csoportot, de már több mint egy éve tagja vagyok, és január óta másik három fantasztikus anyukával együtt adminisztrátorként kezeljük a csapatot. Csodálatos közösség, együtt sírunk, együtt nevetünk, támogatjuk és noszogatjuk egymást. Rengeteg recept forog az üzenőfalon, most tervezzük, hogy összegyűjtjük őket egy helyre, hogy legyen egy nagy közös receptgyűjteményünk. Közös programokat is szervezünk. Videókat teszünk fel, hogy ne az legyen a gond, hogy nem tudják eldönteni, hogy mire mozogjanak, és persze ha valakiben kérdés merül fel, jól kivesézzük. Mivel a csoporttagok kis létszámot szavaztak meg, ezért ehhez is tartjuk magunkat, ami abszolút jó döntésnek bizonyult, családias a hangulat.

17778918_1507277495983361_411344934_o.jpg