Sok ismerősömnek van gyereke és vannak, akiknek nincs. Még nincs. Vagy nem is lesz. Ők vannak kevesebben, és ők azok, akiknek sokszor meg kell birkózniuk az előítéletekkel. Pedig, lehet, hogy csak nem akarnak felelőtlenek lenni.

Ma azt találtam mondani a háromévesemnek, hogy „kislányom, foglald már el magad valamivel! Annyi játékod van, nem igaz, hogy te mindig unatkozol!” Az utált mondatok, amelyeket gyerekkoromban anyukámtól hallottam. Lehet, hogy ideje átértékelnem a múltat?