Hogyan változik meg a párkapcsolat a gyerek születése után és hogyan kezelhetők az ebből adódó helyzetek? Többek közt erről kérdeztük Pilát Gábor coachot. 

- A párok egészen új helyzettel találják szemben magukat, amikor megszületik a gyermekük. Fáradtak, feszültek, kezdődnek a problémák. Sokszor már csak azt veszik észre, hogy valami megváltozott köztük. Mi történt?

- Egész egyszerűen, a párkapcsolat addig működik, amíg azt két ember teremti. Folyamatosan éltetni kell, nap, mint nap. Vannak dolgok, amikre nem kell figyelni, erre kell. Ha valamelyik fél feladja a teremtés szándékát – beleszeret a sarkon valakibe, megunja a másikat – a kapcsolat abban a pillanatban megszűnik létezni. Még kifutása sincs, mint az eldobott kő pályájának. De mivel nincs egy lámpa, ami villogással figyelmeztetne arra, hogy a kapcsolatnak vége, gyakran még hetekig, hónapokig egy helyrajzi szám alatt élnek a párok. Ekkor persze már nem beszélhetünk párkapcsolatról.

- Hogy lehet életben tartani a szerelmet?

- Nagyon fontos a minőségi együtt töltött idő. Ennek mértéke gyerek nélkül is csökkenhet – például ha többet kell dolgoznunk – de ezzel az égvilágon semmi baj nincs addig, amíg átmeneti a helyzet. Ha tudjuk, hogy ez az időszak meddig fog tartani, és ha a maradék együtt töltött időben még egy kicsit jobban a teremtésre helyezzük a hangsúlyt, akkor a gyerekvállalás első időszakát is túl lehet vészelni. De erre tudatosan oda kell figyelni!

- Kicsi gyerek mellett ez rengeteg plusz energiát igényel. Főleg, ha csak a pár egyik tagja tesz azért, hogy megmentse a kapcsolatot.         

- Ha valaki nem érti, hogy miért kell foglalkozni egy párkapcsolattal, az azt nem érti, hogy az magától nem működik. Ahogy már mondtam, ez egy teremtett dolog, amire tudatosan figyelni kell. Amire az ember a figyelmét irányítja, az teremtődik. De ez fordítva is így van: ha valamire már nem figyel, az ellenteremtődik. Stagnálás nincs. Ha felépítesz egy házat, amint felteszed az utolsó követ, abban a pillanatban elkezd pusztulni. Ezt a mechanizmust kell megérteni!

- Ha a másik ennek ellenére nem hajlandó változtatni, akkor el kell gondolkodni a „hogyan tovább”- on vagy azért érdemes bízni abban, hogy jobb lehet? 

- Amikor egy problémával találkozunk, két opció közül kellene választanunk: kezeld vagy szakítsd meg! Általában mégis a kettő közt lévő szélesebb sávban mozgunk – ez a komfortzónánk. Ez a „nem döntés állapota”. Az életben az elengedés és valaminek a kezelése lehet megoldás, a nem döntés azonban soha. Hogy egy példával illusztráljam: egy dokumentumfilmben a majom benyúl az odúba sóért, és beszorul a keze. Jön az oroszlán. A majomnak annyit kéne tennie, hogy elengedi a sót, felmászik a fára, és amikor elment az oroszlán, visszamegy a sóért. Mégsem képes megtenni és ez az életébe kerül. Velünk, emberekkel is így van ez. Az életünkbe kerülhet, ha nem döntünk. Testileg, lelkileg tönkremehetünk. Ahogy a mondás is tartja: „a rossz döntés is jobb, mint a nem döntés”. De az első dolog mindig a kezelés legyen, ha lehet. Ha valaki tudatosan nem fordít erre energiát, időt, akkor a kapcsolat elsorvad, mint az izom, amit nem használnak.

- A gyerek, a család azért összetartó erő. Nem?

- Nem kéne, hogy az legyen. A nagy szerelem elfedheti, hogy két embernek mások az elképzelései az életről. Pedig lehet, hogy ez már a kezdeteknél is így volt, csak nem vettük észre. Ha ez idő közben kiderül, mégis együtt maradnak a gyerekre hivatkozva, azzal épp neki okoznak rosszat. A gyerek nem sínyli meg, hogy a szülei szétmennek, ha továbbra is mindkét oldalról szeretetet kap. Együtt vagy külön, de a gyereknek akkor jó, ha a szülőknek is jó. Ha rossz környezetben van, az pszichoszomatikus tüneteket okozhat nála. Járt nálam egy pár, akik nem értették, miért romlik a gyerekük tanulmányi átlaga, teljesítménye, mikor ők sosem veszekednek előtte. Azért, mert egy gyerek érzi a rezgéseket. A verbális kommunikáció csak egy kis része a teljes kommunikációnak.

- Pedig nem ritka, hogy a szülők együtt maradnak – úgymond a gyerek érdekében – egy már nem működő kapcsolatban.

- Igen, csak ne felejtsük el, hogy a gyerek mindig példaként tekint a szüleire! Nem véletlen, amikor egy kislány, akit kiskorában bántalmaztak, később elmenekül otthonról, mégis egy olyan férfi karjaiban köt ki, aki hasonlóan bánik vele. Tudat alatt ugyanis azt a struktúrát, azt az állapotot keresi, amiben felnőtt. Valószínűleg abból a kapcsolatból is menekülni fog, de nagy eséllyel újra ilyenben találja magát. Egészen addig, amíg fel nem ismeri mindezt. Vagy: valakinek a szülei együtt maradnak egy nem működő kapcsolatban a gyerek, a hitel miatt. Felnőttként ez az ember szintén benne marad majd egy rossz kapcsolatban, mert ezt a mintát látta gyerekként. Éppen ezért, sosem önzőség kilépni abból, ami nem jó. A gyerekünknek is azzal segítünk, ha mi jól vagyunk.

                                               Pilát Gábor életvezetési és üzleti coach

- Számos konfliktus adódik abból, hogy a nő és a férfi évekig más ritmusban éli az életét. Az anya egész nap otthon van a gyerekkel, ingerszegény környezetben. Élményekre vágyna, kiszakadna egy kicsit az otthonlétből, szinte azonnal átnyújtaná a férfinak a gyereket, amint hazaér. A párja viszont szintén pihenésre vágyna a munka után.    

- Ilyenkor a férfiaknak nem csak az anyagi terheket, hanem a szabadon eltöltött időt is biztosítaniuk kellene a feleség részére. Az is egyfajta teherátvállalás, ha lehetőséget adnak arra, hogy a párjuk elmenjen sportolni vagy kikapcsolódni. Szerintem az maga a csoda, ha kicsi gyerekkel otthon a nők csak kicsit hanyagolják el magukat és nem fordulnak be teljesen. Egy ingerszegény környezetben ez simán előfordulhatna. Nekünk, férfiaknak ezt igen is látnunk kell! Csupán attól, hogy mondogatjuk a nőnek, hogy ne legyél már ilyen, nem lesz jobban a másik. Meg kell teremteni annak a feltételét, hogy a nő is mehessen, mert az anyaság 0-24 órás szolgálat!

- A feladatok megosztása is nehéz kérdés. Gyakran előjön az egymásra mutogatás: kinek a munkája ér többet?   

- Nem lehet priorizálni! Egyik fél sem fontosabb a másiknál. Akár egy vállalkozásnál: nagyon fontos az értékesítői oldal, de ha nem lenne mit eladni, nem lenne gyártás vagy logisztika, akkor mégsem érne semmit. A nők hajlamosak rá, hogy előtérbe helyezzék a férfit, mondván, hogy ő keresi a pénzt. De ha egy családban bármelyik részt kihúzzuk, nem tud tovább rendesen működni. Vannak olyan dolgok, amikben kompromisszumot kell kötni és vannak olyan dolgok, amikben nem szabad! Abból nem szabad engedni, hogy az embernek legyen szabadideje! Ez nem önzőség. Mindig lenne miért engedni: de ha a gyerekért, a párunkért megtesszük ezt, azzal nem teszünk jót! Az embernek először magára kell gondolnia! Az a lényeg, hogy mi jól legyünk. A repülőgépeken is ki van írva, hogy az oxigénmaszkot először saját magadra tedd fel. Ha belegondolsz, ez logikus: a gyereked kibír pár másodpercet oxigén nélkül, de ha te elájulsz, nem tudsz neki segíteni, és akkor ő is meghal. Nagyon álszent önfeláldozás a „feláldozom magam a páromért, a családért”. Nem kell! Ráadásul, ez előbb-utóbb visszaköszön: „én mit megteszek érted, bezzeg te semmit!” Amikor az ember azt érzi, hogy én többet teszek bele, mint a másik, az nem jó. Az egészséges családban mindenki úgy érzi, hogy kapott is és adott is.

- Ahhoz azért nagyon kiegyensúlyozottnak kell lenni, hogy valaki így ki tudjon állni magáért.

- De mindennek ez az alapja! Egy dolog egészen biztos: rossz állapotban lévő embereknek nem tud jó párkapcsolata lenni. Ez mindennel így működik: rossz alapanyagból nem lehet jót főzni, akármennyire ügyes szakács valaki. Aki önmagával nincs rendben, nem stabil, az mással sem lesz az. Az embernek nem a párkapcsolatával kell foglalkoznia, hanem saját magával és ez majd ki fog hatni a kapcsolatára is! 

- Azt mondtad, fontos a kettesben eltöltött idő. De sokan nem tudják kire bízni a gyereket, nincsenek bevethető nagyszülők, a bébiszitter rengeteg pénzbe kerül. Ők mit tehetnek?

- Nagyon igaz a mondás: amin tudsz, változtass, amin meg nem, azt fogadd el! Tudni kell, hogy ez egy átmeneti állapot és akkor könnyebb elfogadni. Esetleg a hétvégékre kell jobban helyezni a hangsúlyt, amikor több idejük van egymásra. Fontos az is, hogy megtartsák a kíváncsiságot egymás iránt. Ha elmegy az ember az első randira, kicsinosítja magát. Ha valaki a párkapcsolatban elhanyagolja magát, ha otthon már teljesen megszokott, hogy egymás előtt hajcsavarókkal vagy alsógatyában mászkálunk, az egyik pisil, amíg a másik fogat mos, akkor szépen, lassan visszavesszük azt az izgalmat, ami kell ahhoz, hogy a kapcsolat működjön. Azt hisszük, hogy ezt már megengedhetjük magunknak, de nem. A szexualitás is nagyon fontos. Ha az felborul, akkor más területen is problémát okoz. Nem szabad, hogy önigazolás legyen, hogy ez lett a megszokott. Bármikor el lehet kezdeni változtatni. Tudatosan vissza kell építeni a kapcsolatba az intimitást! El kell kezdeni csinálni! Egyik pillanatról a másikra persze nem fog visszaállni, de előbb-utóbb működni fog, csak menet közben nem szabad abbahagyni!

- Mi legyen az első lépés annak érdekében, hogy helyrehozzunk egy válságban lévő kapcsolatot?

- Először is, fektessük le a játékszabályokat, amiket közösen hozunk meg! Semmilyen játékot nem lehet szabályok nélkül játszani. Mindegy, hogy szoros vagy laza szabályok vannak, a lényeg, hogy mindkettő beleegyezését adja. Feltételekre szükség van! Feltétel nélküli szeretetet az ember maximum a gyereke iránt érez, a párja iránt nem. Ha a párod másodszor ver át vagy megcsal, elkezd piálni vagy hazahordja a nőket, akkor fogod szeretni? Nem. Azt mondod, hogy váljunk el! Nincs felé feltétel nélküli szereteted. Ha két ember összekerül, szerelmesek lesznek, és nem határozzák meg a szabályokat, ott előbb-utóbb számon kérnek a másiktól ezt vagy azt. Jön a „neked ezt tudnod kellett volna!” Ha nem beszélték meg előre, akkor miből?

- Tegyük fel, hogy megbeszélték a szabályokat, de az egyik fél mégsem tartja magát azokhoz. Például valaki azt mondja, nem zavarja, hogy a párja nélküle is elmenne néha a barátaival, barátnőivel, mégis minden ilyen esetben feszültséget okoz köztük, ha elmegy.

- Ha valakinek ez fontos, akkor nem szabad engedni! Ha mindig enged, akár csak egy kicsit, előbb-utóbb boldogtalan lesz. Ha nincsenek játékszabályok, akkor nem tudod a másikat mire figyelmeztetni. Ha viszont megbeszéltétek, hogy kinek mi a fontos, és a másik azt elfogadta, akkor meg lehet kérdezni, hogy „emlékszel, hogy ezt megbeszéltük?” Nyilván emlékszik, úgyhogy ha továbbra is vita van, fel lehet tenni a kérdést: „magadnak is megígérted, amit nekem, vagy csak a kedvemért mentél bele?” Ki kell kerülnie a felszínre, hogy ki mit gondol! Még akkor is, ha tartunk tőle, hogy mi lehet a kimenetele.