Nem lehet normális nevet adni a gyereknek?

Te sem szívesen lennél Pintyőke vagy Vulkán

2017. május 06. - Noémia

Minden évben sokkol a magyar anyakönyvezhető utónevek frissített listája, ez idén sincsen másképp. Szerintem a különc nevektől nem egyedi lesz a gyerek, hanem áldozat.dsc_0302.jpg

Lejárt a hétköznapi keresztnevek ideje? 

Értem én, hogy a kedves szülőjelöltek különleges nevet szeretnének a babájuknak, de jó lenne, ha a kreativitásukat és extravaganciájukat inkább egy lakberendező szakkörön élnék ki. Olyan fiúneveket adhatnak ugyanis egyes szülők 2017-ben a kisbabájuknak, mint Hannibál, Vulkán, Polikárp, Vérbulcsú, Kücsid, Manóhar, Alpár, Bors vagy Gotlíb. Az újabb lánynevek sem különbek: olyan gyöngyszemek akadnak köztük, mint Áldáska, Pintyőke, Fahéj, Nilüfer, Dezideráta és Hófehérke, továbbá Skolasztika, Immakuláta és Psziché.

Az a kiszolgáltatott, mit sem sejtő csecsemő, aki véletlenül ezen keresztnevek közül kap egyet, idővel találkozni fog a kortársaival, tanárokkal, később kollégákkal és főnökökkel, neadjisten’ felcsípne valakit. Mindenkinek be kell majd mutatkoznia. Sőt, bankba, postára és adóhivatalba fog járni, ahol meg kell adnia, hogy hogy hívják. Ilyen nevekkel pedig akkora hendikeppel indul, mintha lovagi páncélban menne uszodába. Hiszen mivel fog szembesülni a csemete? Értetlenkedés, pofavágás, szemöldökfelhúzás, ’most akkor téé vagy béé’, ’írjunk be inkább Jánost’, ’jaj, te biztosan olyan egzotikusnak gondolod magadat’, ’namenjafenébe’, és így tovább.

Nyilván ha valakit gúnyolni akarnak, akkor fognak is, mindenkin lehet fogást találni. De nem kell eleve egy céltáblát rajzolni a gyerek homlokára. Bele se merek gondolni, hogy ha a kedves szülő ezt teszi azzal, akit állítólag a világon a legjobban szeret, mire vetemedhet az ellenségeivel. Senki nem egy elnevezéstől válik különlegessé, sajnos ez nem ilyen egyszerű.

Az új névötleteket egyébként a Magyar Tudományos Akadémiánál kell kérvényezni, ahol egy szűk testület bírálja el a kérvényt. Nem igazán értem azonban az MTA logikáját, hogy mi alapján vesznek fel egy nevet a listára, vagy éppen milyen rejtélyes indíttatásból utasítják el. Egy barátom például szerette volna felvenni a régóta ráragadt Csülök nevet – felnőttként, saját akaratából –, végigcsinálta a hivatalos procedúrát, és még hivatkozott is egy Rejtő Jenő könyvre az indoklásában, miszerint van rá magyar példa a szépirodalomban. Őt véglegesen elutasították (amit valahol megértek), ugyanakkor érthetetlen számomra, hogy a fenti példák ezzel szemben miért elfogadhatóbbak.

Bevallom, amikor mi gondolkoztunk neveken, a férjem mániákus Henrik-lázban égett, mondván, milyen jól mutatna majd a felnőtt fiunk névjegykártyáján (gondolom készíttetett volna miniatűr dombornyomott verziót is belőle, amit a homokozóban osztogatott volna néhány homoksütiért cserébe). Végül a magamutogató ultrahang-felvételek biztosították őt arról, hogy szó sem lesz semmiféle Henrikről… és hiába tetszett maga a név, én bizony akkor megnyugodtam egy kicsit. Aggódtam, hogyan fogadnák mások ezt a mára nem túl szokványos nevet, holott azért mégsem egy Polikárpról van szó.

Ti milyen szempontok szerint választottatok nevet a gyermekeiteknek?

 

 

süti beállítások módosítása