A szoptatás természetes dolog, sokunknak mégsem megy olyan könnyen. Amikor a lányom született, egy ismerősöm ajánlotta Ibolyt, vagyis Rózsa Ibolyát, aki tanácsadóként sokat segített nekem. Vele beszélgettem a témáról.

- Miben tud segíteni egy szoptatási tanácsadó? Milyen jellegű kérdésekkel fordulnak hozzád az anyukák?

- A szoptatási szaktanácsadó minden, a szoptatással, a szoptatott babával és a szoptató édesanyával kapcsolatos kérdésben tud segíteni. A leggyakrabban előforduló problémák közé tartozik, ha kevés a tej, nem hízik a kisbaba, ha az édesanyának fáj a szoptatás vagy mellgyulladás alakul ki. Megkeresnek olyan kérdésekkel is, hogy milyen sokáig lehet szoptatni a babát, szabad-e várandósan folytatni a szoptatást, de akár az elválasztásban is tudok segíteni, ha arra van szükség. Különleges helyzetek is adódnak, például, amikor az anya vagy a kisbaba beteg lesz, gyógyszert kell szedni szoptatás alatt, a kisbaba koraszülöttként vagy fejlődési rendellenességgel jön világra. Ezekben a helyzetekben is nagyon fontos, hogy segíteni tudjuk az anyatejes táplálást. Ennek érdekében a laktációs szaktanácsadók széles körű ismeretekkel rendelkeznek.

- Melyek a legfontosabb tanácsok, amelyekkel egy újdonsült és még bizonytalan kismamát ellátnál?

- Elsősorban azt javasolnám neki, hogy hallgasson az ösztöneire és figyelje a kisbabáját. Figyelje meg, mi jó neki, mi az, amitől elégedettnek, boldognak látszik! Tegye olyan gyakran mellre, amilyen gyakran a baba jelzi, hogy szopizni szeretne, hagyja mellen, amíg szívesen szopik. Bújjanak össze sokat! Hordozza a babát, és fogadjon el segítséget a háztartásban! Ha a kisbaba jól szopik, szépen fejlődik, akkor ne adjon neki pótlást! Ne használjon cumit, cumisüveget, mert ezek rontják a baba szopáskészségét és cumizavart okozhatnak! Ha valami gondja van a szoptatással, akkor minél hamarabb forduljon szoptatási tanácsadóhoz, mert az esetek többségében van megoldás.

- Hatalmas a nyomás az anyukákon. Mást mond az orvos, a védőnő, a nagymama, a barátnő – a szoptatás kudarcait gyakran komoly stresszként élik meg a mamák. Kire hallgassunk?

- Először is a saját ösztöneikre és a kisbabájuk jelzéseire figyeljenek az édesanyák! Ezen kívül érdemes egy olyan személy javaslatait megfogadni és beépíteni a kisbaba gondozásával kapcsolatos napi teendőkbe, akinek pozitív tapasztalata van, és akiben megbízik az anya. A nagymama véleménye is számít, különösen akkor tud sokat segíteni, ha a lányához vagy menyéhez hasonló elveket vall a szoptatás és a babagondozás terén. A nagymamák akkor is jó szándékkal próbálnak segíteni, ha a saját szoptatási tapasztalatuk még más volt, mint amit ma javaslunk. Fontos, hogy ne érezzék magukat kiszorítva a baba körüli teendőkből, de ne is ők akarják átvenni az anya szerepét. Véleményem szerint érdemes meghallgatni az orvos és a védőnő javaslatait, és mindenképpen fontos a velük való őszinte kapcsolat, még akkor is, ha az anya úgy dönt, nem fogadja meg a tanácsaikat. Egyre több a korszerű ismeretekkel rendelkező orvos és védőnő annak ellenére, hogy az alapképzésükben még mindig nem kap kellő hangsúlyt a szoptatástámogatás kérdése. Azonban sokan járnak tanfolyamokra, és egyre többen vesznek részt a Semmelweis Egyetemen folyó Laktációs szaktanácsadó szakirányú képzésen, melyet 2010-ben indítottunk.

- Anyatejes kontra tápszeres babák: megosztja az anyákat a téma. Előbbit vagy utóbbit fogadják el, a másik tábort kritizálják. Te mit gondolsz?

- Fontos lenne, hogy a mamák összetartsanak, és ne vesszenek össze a babák táplálása körüli kérdésekben. Azt leszögezhetjük, és ebben nyilván mindenki egyetért, hogy a szoptatás, az anyatejes táplálás a biológiai norma. Fontos lenne, hogy minden anya-baba páros kapjon megfelelő támogatást a szoptatás megkezdéséhez és fenntartásához. Jó kezdet és megfelelő támogatás mellett viszonylag ritka, hogy egy anya nem tud szoptatni. Azonban előfordulnak olyan betegségek (pl. tejmirigy elégtelenség, hormonális zavarok), amikor egy édesanyának nem termelődik elég teje. A kisbaba részéről is fennállhat olyan betegség, ami miatt nem tud hatékonyan szopizni. Ilyen esetben pótlás szükséges, mert a baba nem éhezhet, és nem száradhat ki. A nemzetközi ajánlások szerint elsősorban a saját anya lefejt tejével, annak hiányában donor női tejjel, végső esetben pedig tápszerrel kell pótolni.

- Mindenhonnan azt hallani, az anyuka szoptasson, amíg tud, miközben a kórházak csecsemős osztályain már az első napokban tápszert és teát adnak a babáknak. 

- A csecsemőnek nincs szüksége folyadékpótlásra, ha igény szerint, kizárólag szopik. Az anyatej víztartalma magas, fedezi a baba folyadékszükségletét, még kánikula idején is. Sárgaság esetén kifejezetten káros, ha vízzel vagy teával itatják a babát, mert lassítja a bilirubin kiürülését, és fokozódik a sárgaság. Hat hónapos korig a kizárólagos szoptatás javasolt, majd megfelelő kiegészítő táplálék fokozatos bevezetése mellett egyéves korig az anyatej a fő táplálék. Nemzetközi szervezetek ajánlásaival összhangban azt tanácsoljuk, hogy a szoptatás folytatódjék legalább kétéves korig vagy azon túl, amíg a baba ki nem növi ezt a szükségletét és az anyának is megfelel, hogy szoptatja még a kisgyermekét.

- Sokan azt gondolják, ha már nem feszül a mell, kevés benne a tej. Honnan tudhatjuk, hogy elég-e a babának?

- A mell egy idő után már valóban nem feszül, a tejtermelést elsősorban a kisbaba szopása tartja fenn. Ha a baba igény szerint kerül mellre, hatékonyan szopik, nem kap fölösleges pótlást és cumit, akkor általában elég számára a mamája teje. Ebben akkor lehet biztos egy édesanya, ha a baba a kezdeti, élettani súlyesés után elkezd hízni, a születési súlyát legkésőbb 10-14 napos korára újra eléri, majd az első három hónapban átlagosan minimum 150 grammot gyarapszik hetente. Eközben sokat pisil (24 óra alatt legalább 4-6 világos színű, bőséges vizeletet ürít), és az első hat hétben naponta legalább 3-4 alkalommal van krémes széklete. A hatodik hét után már gyakori, hogy a kizárólag szoptatott baba nem kakil minden nap, akár hetente vagy tíznaponta is lehet székletürítése. Olyankor azonban alaposan telerakja a pelenkáját. A szoptatott babák legkésőbb féléves korukra megduplázzák, egyévesen pedig megháromszorozzák a születési súlyukat. Egyéni eltérések persze adódnak, ezért különösen fontos, hogy a szakemberek tisztában legyenek a normális és a normálistól eltérő jelenségekkel, a mamák pedig kérjék szoptatási szaktanácsadó segítségét, ha elbizonytalanodnak.