Sokáig nem fogalmazódott meg bennem, hogy mit jelent igazán nőnek lenni. Többet, mint a szoknya és rúzs viselése, a férfiak elismerő tekintetének elnyerése. Sokkal többet. Egy erős nő a hátán viszi a világot, ha kell, miközben képes feltétel nélkül szeretni.

Nem biztos, hogy mindenki így van ezzel – nem is kell – de ami engem illet, anyaként váltam igazán nővé. És mióta anya vagyok, teljesen másként nézek a nőkre. Tisztelem, csodálom őket úgy, ahogy addig sosem. Sorstársat látok minden nőben, sokkal inkább érzem, hogy van bennünk valami közös. És azóta látom igazán azt is, mennyi mindenre vagyunk képesek, milyen erősek tudunk lenni. Mert nem a ruhaválasztás, a külsőségek tesznek igazán nővé valakit. Ó, nem! A kulcsszó a gondoskodás, amire teremtve vagyunk. Mi, nők adunk életet, mi tesszük szebbé a hétköznapokat. Szeretünk, gondoskodunk. Először a férfiról, később a gyerekeinkről is. Egy igazi nő úgy van tele gyengédséggel, hogy ha kell, közben képes a világot is irányítani. Képes feltétel nélkül szeretni. Ha kell, háttérbe szorítja magát a családja kedvéért. Ha kell, megszállottan dolgozik, ha kell, bevásárol, főz, tanul a gyerekkel. Otthont varázsol a lakásból, megtölti élettel, szeretettel.

Szeretem azokat a pillanatokat, amikor az óvoda folyosóján, a játszótéren vagy a boltban más anyákkal találkozom. Meglesem őket a rohanás közepette, és látom, érzem a közöst bennünk. Az ő arcukon is ott a gondterheltség, százfelé szakadnak a napi feladatoktól, mégis olyan szépnek látom őket, sugárzik belőlük a nőiesség. Mert szeretnek.

Kívánok nagyon szép napot nektek, hölgyek!