Anya vagyok. Ma éppen fáradt és frusztrált. Mégis, bátran ki merem jelenteni, hogy a gyerekeim nem is kívánhatnának jobb anyukát maguknak. Éppen ezért, minden jogom megvan, hogy kiboruljak néha.

Néhány ismerősöm annyira utálja a játszótéri konfliktusokat, hogy egyszerűen nem viszi oda a gyerekeit. Mi járunk erre-arra, de engem sem hagy hidegen, ha egy gyerek homokozólapáttal veri a másikat, miközben az anyukája a padon bájcseveg.

Amíg nem volt gyerekem, csomó jobbnál jobb elvem volt az anyasággal kapcsolatban. Határozott elképzelésem volt arról, milyen lesz az életünk. Majd, ha. Anyaként nem tudok nem mosolyogni, amikor eszembe jutnak ezek.

Ma van az utolsó nap, amikor reggeltől estig együtt vagyunk. Ahogy három éve mindig. Holnap reggel elengedlek, és közben kicsit megszakad majd a szívem. Persze, arra figyelek majd, hogy te ebből semmit ne vegyél észre! De ma még csokifagyit veszek neked, hazafelé beugrunk a játszóra és nem gondolok…