Ma van az utolsó nap, amikor reggeltől estig együtt vagyunk. Ahogy három éve mindig. Holnap reggel elengedlek, és közben kicsit megszakad majd a szívem. Persze, arra figyelek majd, hogy te ebből semmit ne vegyél észre! De ma még csokifagyit veszek neked, hazafelé beugrunk a játszóra és nem gondolok a holnapra.

Indul a mókuskerék. Reggelente elválunk egymástól és csak késő délután találkozunk majd újra. Tudom, hogy ezentúl kapkodósak lesznek a reggelek és sietősek az esték. Nem lesz több lusta délelőtt az udvaron, amikor te kacagva ugrálsz a trambulinban, én meg kezemben a kávémmal figyellek. Innentől csak sűrűsödnek majd az élmények, feladatok, az egész élet. És igen, tudom, hogy ez az élet rendje, meg hogy egy anyának el kell tudni engednie a gyerekét. Most mégis itt bőgök, mint egy kisgyerek és azt kívánom, álljon meg az idő, sose legyen holnap. Három év után talán először várom, hogy ébredj már fel végre a délutáni alvásból.

Persze, voltak napok, percek, mikor azt éreztem, csak lenne már valami más, mint ez a monoton itthonlét, ez a néha fullasztó szimbiózis. Kapnám már vissza kicsit a korábbi életemet, magamat! Volt, hogy emiatt feszült voltam, türelmetlen, ingerült. Kiabáltam veled. És volt bennem emiatt szégyenérzet és lelkiismeret-furdalás is. Ha majd anya leszel, megérted mindezt.

Tudom, hogy a sok új élmény – barátok, kalandok – jó lesz neked. Tudom, hogy előbb-utóbb hozzászokunk majd az új helyzethez és minden visszaáll a születésed előtti, „normál kerékvágásba”. És bár már vágytam is erre, most mégis úgy érzem, megszakad a szívem. 

Emlékszem, mikor a születésed után pár nappal a kórházban vártuk apát, hogy hazavigyen minket. Forró nyári nap volt, a hűvös szobában feküdtünk az ágyon. Az a kórházi szoba jelentette a világot. Arra gondoltam, sosem lehetek ennél boldogabb. Anya lettem. A nap huszonnégy órájában együtt. Te meg én.

Most meg pofon üt a felismerés, hogy holnaptól elkezded járni a saját utad. Nekem meg háttérbe kell vonulnom, és onnan figyelnem, ahogy kinyílik előtted a világ. 

Legyél nagyon ügyes, drága, kicsi Csillag!