Új sorozatunkban olyan nőket szeretnénk nektek bemutatni, akik inspirálnak minket, akiktől szívesen tanulunk. Nem csak azért, mert jó édesanyák vagy sikeresek a munkájukban. Leginkább abban különlegesek, ahogy az életüket irányítják az új szerepkörben, dolgozó anyaként. Elsőként ismerjétek meg Rubin Katát, a Red Lemon PR ügynökség alapítóját, aki egy kis hercegnő, Blanka anyukája.

- Sok nő tart attól, hogy a karrierje megsínyli a gyermekvállalást. Rólad köztudott, hogy imádod a munkádat, a Red Lemon pedig már az egyik legsikeresebb magyar PR ügynökség volt, amikor a kislányod, Blanka megszületett. Nem féltél a változástól? 

- Dehogynem féltem, nagyon is. Persze amíg az embernek nincs gyereke, tényleg nem tudja, mivel jár. Én legalábbis nem tudtam. Csak sejtettem. (nevet) Mielőtt Blanka megszületett, még csak attól féltem, hogy időben hogy fogom összeegyeztetni az anyaságot a munkával. Fogalmam sem volt az érzelmi oldaláról. Miután már ott volt velem, nem az számított, hogy fizikailag hogy oldom meg a gyerek kontra munkaszervezést. Ő lett az első és már csak az volt a kérdés, tőle hogy ne vegyem el az időt úgy, hogy közben a lehető legkevesebbet sérüljön a munka. Az egyetlen megoldásnak az bizonyult, hogy az időt magamtól vettem el. Nem biztos, hogy ez volt a legjobb döntés, de akkor nem láttam rá más módot. Dolgoztam mindig, amikor ő aludt. Nagyjából így lehet leegyszerűsíteni. Kora reggel, késő este, néha éjszaka és a napközbeni alvásoknál is. Gyakorlatilag, amit mondanak a kismamáknak, hogy aludj, amikor a gyereked alszik, nálam soha nem történt meg. Jó, nyilván éjszaka azért aludtam, de nappal soha. Közben persze figyelni arra, hogy a férjednek is feleség maradj, ne csak anyuka és munkarobot... hát szerintem nem árulok zsákbamacskát azzal, ha azt mondom, ez nehéz.

- Hogy tudtál mégis kiszakadni a napi hajtásból?

- Tervezős vagyok, mindig is az voltam. A gyerekvállalást is jól megterveztem, mint úgy általában mindent az életemben. Kerestem társat a Red Lemon-ba, akit a férjemnek hála hamar meg is találtam és zseniálisan működött is (a mai napig is) az összhang. Sanával nemcsak üzlettársak, de barátok lettünk és tökéletesen tudunk együtt dolgozni. Ha ő nincs, nem tudom, hogy csináltam volna. Neki köszönhetően a napi hajtásból kiszakadtam, de mégis intenzíven benne maradtam. Bejártam szinte minden nap és gép előtt voltam továbbra is alvásidőben. Így volt egy évvel ezelőttig, amikor is Sanával együtt még hátrébb léptünk, eladtuk a Red Lemon egy részét. Továbbra is benne vagyunk a cégben, dolgozunk, de nem kell a napi operatív ügyekkel mélyrehatóan foglalkoznunk, a stratégiai tervezés maradt. Természetesen továbbra is nézem egész nap a telefonomon a leveleket és megejtem azokat a bizonyos fontos telefonokat, ott vagyok a fontos megbeszéléseken és van, hogy most is le kell ülnöm egy-egy este valamit megírni, átnézni, de ez már egyáltalán nem mindennapos. Úgy érzem, megérkeztem oda, ahova szerettem volna.

- Elviteles kávé, headset a fülben, farsangi jelmez beszerzés két meeting közben, rohanás az oviba a gyerekért – így kell elképzelnünk a cégtulajdonos anyuka hétköznapjait?

- Pontosan így. Őrült rohanás volt minden napom, főleg mert a férjem rengeteget dolgozik, így a hétköznapi ügyeket alapvetően nekem kellett mindig is megoldani. Zseniális apuka, a mai napig elvarázsol, ahogy a lányunkkal foglalkozik. Ha le kellene írni milyen a jó apa, akkor őt írnám le. De legtöbbször örülünk, ha fürdetésre hazaér, így fel sem merülhet, hogy például ő szerzi be a farsangi jelmezt. Ahogy már mondtam, a tervezésben hiszek: minden hetemet, napomat, sőt órámat megtervezem, csakis így lehet megoldani – legalábbis, én így tudom.- A családod és a cég mellett jut időd magadra? Miből töltekezel?

- Korábban nagyon kevés időm volt magamra, de ez egy éve megváltozott. Ma már újra naponta sportolok, bár tény, hogy ezt főleg otthon teszem, míg Blanka előtt mindig eljártam... De elkezdtem például újra angolt tanulni, és gyakrabban tudok találkozni a barátnőimmel is. Azt mindig is tartottuk a férjemmel, hogy lehetőség szerint heti egy esténk legyen kettesben, a legnehezebb időszakban is elmentünk legalább vacsorázni, vagy moziba, még ha hulla fáradtak voltunk, akkor is. Szerintem ez elengedhetetlen, engem ezek az esték mindig feltöltenek. De leginkább az, ha évente egy-két alkalommal elutazunk, szintén csak kettesben két, maximum három napra. Ez hónapokra erőt ad. 

- Saját bevallásod szerint a bevásárlólistát is pps-ben készíted el és egy helyesírási hibával ki lehet kergetni a világból. Anyaként viszont gyakran találjuk magunkat olyan helyzetben, amelyet nem tudunk irányítani, amire nem lehet felkészülni. Maximalistaként hogy éled meg ezeket?

- Rettenetesen nehezen. (nevet) Ha valami nem úgy történik, ahogy elterveztem, totálisan kiborulok. Én vagyok az, aki azért is stresszel, hogy a férje el fog késni. Tudom, ez nem egészen normális, de ez van. De tanulom... mást nem is tehetek. Összehasonlíthatatlanul türelmesebb és rugalmasabb vagyok, mint voltam. Pedig még mindig nagyon türelmetlen és rugalmatlan vagyok.

- Ezek szerint az anyaság téged is tanít?

- Épp a türelemre. Mindig mindent azonnal akartam, nagyon nehezen viseltem a hibát. Ez rengeteget változott. Blanka hibázhat, bármikor, bármennyit, soha nem tudok haragudni rá. Soha életemben senkivel nem voltam olyan türelmes, mint vele, pedig maga a fogalom is ismeretlen volt eddig számomra. És ezért úgy érzem, általánosságban is türelmesebb, másokkal is megbocsátóbb lettem. Kezdem elfogadni, hogy nem tudok mindent irányítani, hogy a dolgok változnak, és nem dől össze a világ, maximum kell egy újratervezés. És arra is az anyaság tanított meg, hogy semmi sem fontosabb a szeretteinknél. Az egész családom jobban előtérbe került, fontosabbá vált, mint valaha. Azelőtt évekig tényleg szinte csak a munkának éltem. Most mindennél többet jelent, ha a lányom reggel úgy ébred fel, hogy a nyakamba csimpaszkodik, és azt mondja, hogy „szeretlek anya”. Vagy egy hármasban töltött hétvége, egy romantikus este a férjemmel. Nincs fontosabb ezeknél a dolgoknál és az is tény, hogy ha ez rendben van, akkor a munka is sikeresebb lehet.

- Olyan van, amit te szeretnél feltétlenül megtanítani a kislányodnak az életben?

- Hú, mennyi mindent.... hosszú lenne felsorolni. De igazából bármilyen közhelyes is, tényleg hiszem, hogy az a legfontosabb, hogy bármit is csinál, boldog legyen. Szeresse az életét és bármilyen is lesz, legyen önazonos. Legyen mindig őszinte önmagához és másokhoz. Másrészt nagyon fontosnak tartom az időben elkezdett érzékenyítést, arra nevelem, hogy törődjön másokkal, emellett legyen toleráns és nyitott, fogadja el az embereket olyannak, amilyenek.