Anyaságom eddigi évei alatt megtapasztaltam, hogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy eltervezem. Vannak olyan tipikus helyzetek, amelyekkel a gyerek születése után találkozol, de akkor biztosan. Íme, néhány a teljesség igénye nélkül.
Az én tüneményes kislányom néha ördögűző-üzemmódba vált, az ok ismeretlen. Hallomásból tudom, hogy vannak csendes és nyugodt csecsemők, akik csak néha pityerednek el. Ha a tiéd pont nem ilyen, akkor nyugodj meg, nem vagy egyedül.
Vannak dolgok, amelyekben a csecsemők sokkal jobbak, mint a felnőttek. Ezek a miniatűr szuperhősök egész nap felfedeznek, pörögnek és tanulnak. A baba sok mindenben remek példát mutat, érdemes tanulni tőle!
Az anyaság folyamatosan tanít. Engem többek közt arra, hogy a "tökéletes" nem létezik. Megtanultam, hogy néha muszáj lazábban venni a dolgokat ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyek. Márpedig, a gyerekeimnek normális anyára és nem egy frusztrált robotra van szükségük.
Alig vártam, hogy a gyermekágyi időszak után végre szociális életet élhessek. Anyatejes babámmal az első fél évben azonban még egy barátnős sütizés is komoly kihívásnak tűnt.
Két gyerekkel az élet állandó lavírozás. Sosem unatkozol többé, az szentigaz, de legalább nincs egy szabad perced sem. Valahogy így tudnám jellemezni. Az életünk kész káosz. Mégsem lehetnék boldogabb.
Egy olyan élénk huligán mellett, mint a kislányom, újra kellett gondolnom a legalapvetőbb igényeim kivitelezését is, mint például az evés vagy a mozgás. Úgyhogy, hoztam néhány szabályt, hogy ne csak úgy elteljen a nap.
Időnként nagyra tud kerekedni a szemem, amikor szembetalálkozom egy-egy se füle – se farka gyerekverssel, ijesztő plüssjátékkal vagy kicsiknek szánt, mégis félelmetes rajzfilmmel. Személyes vélemény következik.
Kutyások – nem kutyások, autósok – nem autósok, gyerekesek – nem gyerekesek. Míg világ a világ, lesznek konfliktusok. De mi lenne, ha az utálkozás helyett inkább figyelnénk egymásra?